[Friss hozzászólások] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 |
|
A haikuról
A haiku irodalomtörténeti előzményei hosszú évszázadokra nyúlnak vissza.
Nem mentes a kínai költészeti hatástól a japán népdalokból kisarjadó tanka (vagy vaka) versforma, amely a 7. században alakult ki, és igen gyorsan népszerű lett. A tanka ötsoros vers, szótagszáma 5-7-5-7-7, más formai megkötés nincs. Az első három sor rendszerint egy természeti rajz, egy felvillantott látvány, egy élmény, pillanatnyi benyomás rögzítése, közlése. Az ezt követő két sor mintegy lezárása, "magyarázása" ennek az expozíciónak. Idővel elhagyták a lezáró két sort és létrejött a haiku, bár ez az elnevezés csak a 19. századtól használatos, egészen addig a haikai, illetve hokku kifejezéssel jelölték. A 17. század elejére már széles körben elterjedt volt Japánban.
Látható tehát, hogy szinte ezerévnyi átalakulás után vált a haiku a japán költészet legjellemzőbb, legkedveltebb műfajává. Legnagyobb mestere Matsuo Bashó (1644-1694), aki élete nagy részét úton töltötte, akár egy vándorló szerzetes és hosszú barangolásai közben több ezer költeményt szerzett.
Művészetének legnevesebb követői: Yosa Buson (1716-1783) és
Kobayashi Issa (1763-1827) voltak.
Formai és tartalmi hagyományok
Tudvalevő, hogy a haiku 17 szótag, soronként 5-7-5 szótagszámmal. De az íratlan szabályok szerint a költő nem írhat bármiről; ámbár elég nehéz is lenne ilyen röviden bemutatni bonyolult lelki rajzot, vagy heves szerelmi vágyat. A haikunak nincs versmértéke, rímpárja is csak ritkán, mintegy véletlenül.
Zeneiségét, ritmusát a meghatározott szótagszámú sorok szabályos váltakozása és a vers hangulatának megfelelő magán- és mássalhangzók adják. A versforma tartalmi jellegzetessége, hogy nem leíró, nem elbeszélő, hanem "csak" tényszerűen felmutat egy természeti képet. "A mályvarózsák / a nap útját követik / Esik az eső." Pusztán ember és természet (környezet) kapcsolatának szemlélete.
A távol-keleti ember mentális világszemlélete más, mint a miénk. Az európai költészet rímekkel, jambusokkal, időmértékkel él; leíró, cselekvő, és átüt rajta a költő személyisége. Ezzel szemben a haiku felvillant egy természeti állapotot, vagy egy hétköznapi történést - bármiféle minősítés nélkül. A japán poétika ezt a felmutató jelleget a sono-mama ("éppen ilyen") kifejezéssel jelöli:
Alkonyi tücsök.
Utoljára kivillan
a tóra a nap.
(K. Issa)
Forrás:
Antal Barnabás
IMPRESSZIÓ 17 SZÓTAGBAN
Ezredvég, XI. évfolyam, 3-4. szám,
2001. március-április. |
MÁGIA, EZOTERIKA, ÉS RENGETEG FANTASY KÉP! LEHET, HOGY NEM ÉRDEKEL A TÉMA DE AZÉRT HA GONDOLOD LÁTOGASS EL HOZZÁM ÉS ÍRJ NEKEM! BYE: KLIA |
Szia!
Nagyon jó oldalad van! nekem tetszik:)) Ha van kedved látogass meg a www.gportal.hu/drwolf címen!
Üdv! |
Szia!
Nagyon klassz, a Te oldalad is és természetesen, elhelyeztem a linkedet a www.1szerelem.gportal.hu oldalon, várunk szeretettel bármikor!
(szaszalino) |
| Nórikám! Megnézted az új linket? |
[Friss hozzászólások] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
